"A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz." (Czike László)

"Egy népnek, egy nemzetnek kellenek eszményképek, de ezek ne hamis és méltatlan eszményképek legyenek. (...) Nem csupán az a célom, hogy ledöntsek személyeket a piedesztálról, úgy, hogy oda ne kerüljön senki más. Az is célom, hogy meglássam és megláttassam azokat az alakokat is, akik valóban megérdemlik, hogy a piedesztálon álljanak."(Dr László András)


"Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk." (Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak )

2015. szeptember 13., vasárnap

Az iszlám európai szálláscsinálói a Hősök Terén

 "... lassan lassan az egész Európát magához kapcsolhatná hatalmas császár." 
Sobieski nem engedte Németországba menni a muzulmánokat.
Neki NINCS SZOBRA a Hősök Terén...
Ma, szeptember 12-én van a 332. évfordulója a Bécs melletti csatának, melyben 1683-ban a keresztény koalíció csapatai a lengyel huszárság gyönyörű rohamának köszönhetően megsemmisítették az Európa szive felé előrenyomuló iszlám sereget. A győztes csata nyomán indult meg a történelmi Magyar Királyság újraegyesítése, a másfél évszázadnyi folyamatos kivérzés után hazánk teljes nagyságában történő újjáépítése. Nincs azonban új a nap alatt: a Német Birodalom felé igyekvő muzulmánokat európai, köztük magyar ballibsi politikusok generációi támogatták céljuk elérésében. Thököly Imre a Bécs alatti döntő csatában a török oldalon harcolva akadályozta a magyar újjászületést és igyekezett segíteni Európa iszlám uralom alá kerülését. A pesti Hősök Terén a haza legnagyobb hőseinek szoborcsoportjából 1945 után kipenderítették a történelmi államunkat másodszor is naggyá tevő Habsburgokat, kellett a hely Thökölynek és törökös társainak... Sobieskinek pedig soha nem is volt méltó emlékműve hazánkban. (Az ezt leginkább közelítő is a mai határon túl, Párkányban áll.) Thököly szilárd alapokra építhetett a haza és a keresztény civilizáció elárulásában: hősök terei szobortársa, Bethlen Gábor egész Európa elfoglalására biztatta a szultánt és ajánlkozott, hogy erdélyi magyar protestáns hadaival feléget minden területet, ahol katolikusok élnek. A kor balliberális élcsapatát, mely az iszlám előrenyomulásában a régi Európa ellen bevethető fegyvert látott, a protestáns elit képezte...

Az európai Régi Rend, a keresztény civilizáció ellen lázadó protestáns forradalom egyik fő hatalmi bázisa, Hollandia diplomatái Bocskai és Bethlen idején kertelés nélkül megfogalmazták, miért várják tárt karokkal az Iszlám Kalifájának (a szultánnak) hadait Európa szivében:
"A holland–oszmán diplomáciai kapcsolat kezdetén a hollandok érdeke az volt, hogy egy közös front jöjjön létre Európában a Habsburg katolikus hatalom ellen. Haga a szultán előtti audienciáján a közös érdekekre is hivatkozott, orációját még ebben az évben kiadták Hollandiában és Angliában. A beszéd tartalma nagyon hasonlított a Van Meterennél megismert providencialista eszmékre. Hasonlóan ahhoz, ahogy Van Meteren a világtörténelmet a jó és a rossz közötti folyamatos küzdelemre redukálta, Haga szerint az oszmánok, a holland nemzet és a protestáns világ állnak a jó oldalon, a rossz oldalon pedig a pápa, a Habsburg-dinasztia és a spanyol nép található." (Teszelszky Kees: Magyarország és Erdély képe Németalföldön a Bocskai-felkelés és Bethlen Gábor hadjáratai idején 1604-1626)
"Természetesen" Bocskainak is van szobra a pesti Hősök Terén, "jó" társaságban  van ott Bethlen és Thököly között, mind az iszlám európai szálláscsinálói voltak. Bocskai "szabadságharcnak" kinevezett lázadása célja az volt, hogy a 15 éves háborúban óriási magyar véráldozat árán a Magyar Királysághoz stabilan visszacsatolt Erdélyt lakossága (közte a protestáns lakossága!) túlnyomó többségének akarata ellenére újra leszakítsa a magyar állam testéről és visszavigye a szultán birodalmába. E feladatát sikerrel teljesítette, a hazaáruló szerepbe nem mellesleg Bethlen provokálta bele egy ravasz csellel úgy, hogy onnan már nem volt visszaútja a király hűségére.

Most Bethlen példáján nézzük meg, hogyan invitálta egy 17. századi magyar balliberális politikus az iszlám hadait, hogy közös erővel rombolják le az európai keresztény hagyományt!

A Kármán Gábor és Teszelszky Kees szerkesztésében megjelent Bethlen Gábor és Európa (2013) c. kötetben olvasható Papp Sándor: Bethlen Gábor ismeretlen hadjárati terve II. Ferdinánd és a katolikus Európa ellen c. tanulmánya. (103.old.) Mindhárom szerző a hagyományos (hamis) prot-kur történelemképet ledöntő, tényekre alapozott újabb divatú történetírás érdemdús képviselője, maga Papp Sándor fantasztikus, eredeti török levéltári kutatásokra alapozott doktori értekezésében lényegében "helyre tette" a Bocskai-kérdést, megcáfolta a "szabadságharc" mítoszát. (Erre egy későbbi bejegyezésben szeretnék kitérni.) Egyébként Papp nem harsogja világgá eredményeit, a tényeket szárazon, szerényen bemutatta, hozzáállása szerint a tények közvetítése a közvélemény felé mások feladata - többek között a miénk itt.  E cikkében Bethlen eredeti 1619-es haditervét, a Portának levélben küldött javaslatát teszi közzé, ami a mai politikai fejlemények tükrében hajmeresztő olvasmány, az embernek szinte szoborbontó kalapács nő a kezébe...
Memoriale pro Generoso Joanne Rimai 
Mivel látjuk szemeinkkel, minemű utolsó veszedelmünkre való praktikákat forralnak és hadakat indítanak ellenünk, nekünk igaz evangélikusoknak religiónknak eltiprálására, országunknak minden szabadságinak elromlásával tőlünk való elvételére, szükség igen, hogy mi is ne aludjunk, hanem valamit lehet, gonosz igyekezeteknek resistáljunk [ellenálljunk] és magunkról ne csak elvethessük ha lehet, hanem ugyan bátorságossá is tegyük országunkat, és minden állapotunkat, ha lehet. Ennek pedig én nem látom egy útjánál egyebet, mely által ezt véghez vihetnék, Isten után, mert valameddig az Austrica Domusnak szarvát le nem törhetjük, derekas passzusát segítségére jövő minden hadaknak el nem fogjuk, est impossibile [lehetetlen], hogy addig békességesen nyughassunk mi magyarok, csehek és több konföderátusok [szövetségesek], mely imígy lehetne meg az mi opiniónk [véleményünk] szerént, ha az Úristentől is rendelve volna: 
1. Tudniillik: Hatalmas császár változtatná mostani útját az lengyelekről, kik mostan nagy készülettel várják magok ellen, kiknek mind az spanyol király, franciai és Ferdinánd és pápa bizonyoson segítséget rendeltenek, ígértenek, s küldnek nekik. Ide semmi derekas inváziótól Ferdinánd nem fél, egy erős hadát is nem takarja, nagy bátorsággal vadnak, csak mi ellenünk készülnek. Tudván immár azt, hogy lészen valami kicsin segítség mellettünk, de hogy dereka lenne, azt nem hogy az ellenség, de egy magyar sem hiszi, hanem 3 avagy 4000 embert gondolnak, hogy lészen. Ha ezért én dolgom volna is az expedíció, avagy én tőlem kérdené a Fényes Porta, voxot [voksot, véleményt] ebből én azt mondanám, hogy hatalmas császár személye szerént jőne Lándorfejérvárra, és onnét Kanizsára, oda Gréc 12 kicsiny mélyföld. Útja mindenütt szép tér, tágas, akármely lassú járással 4 vagy 5 nap alája érkeznék az egész had. Élése az tábornak fogyhatatlan lenne, mert az ország, melyben Gréc vagyon, úgymint Stíria, Karintia, Karniola rakva mindenféle éléssel, barommal. 
Gazdag föld, melyben eddig hadak nem voltanak. Tótország is éléssel hasonképpen rakva, oldalul Ausztria, háta megett az hadnak Kanizsai pasaság, Szigetvári békség, Baranyaság, Poszgaság, emellette oldalul mindjárt egész Bosznaország, Grécztől jó 4 nap járóföld, és így sem élését, sem az élésnek s az tábornak utánamenő útját, passzusit (melyet az hadakozásban még inkább kell meggondolni) el nem foghatja az ellenség. Hanem igen bátorságos jövések-menések lehetne minden rendeknek, mert amint mondám, oldalul Bosznaország, hátamegett Kanizsa, Ausztria felől egészen fel csaknem Grécig Magyarország, kikkel én az császár passzusait, commeatusát [átkelőhelyeit] szintén úgy őrzeném, mint ő magok. Grécet megszállván felette inopinate [gyanútlanul], készületlenül találnák. Elrémülnének az egész országok rettenetesen. Nem nagy hely, noha erős vár és váras, de mivel hegyecskén vagyon szárazan mehetni a fala alá. Porral igen felhányattatni, 25 ad summum [legfeljebb] 30 napra Isten akaratjából megvehetni, melyet ha megveszünk, annak ennyi haszna lészen, hogy hatalmas császár az egy helnek elvételénél egy igen nagy fejedelemséget vészen mindjárt meg. Mert Stíriát, Karintiát, Karnioliát elveszi, azzal alája hódoltathatja mindjárt, és egészen az Velencei-tengerig nyúl ki az birodalma, s az spanyolnak is vízen való passzusát alkalmasint intercludálhatja [elzárhatja]. 
Másik ez jő haszon ki belőle, hogy az olaszországi fejedelmek is kénszeríttetnek azontól frigyet tőle kérni, és vele kötni, ha kedve lészen hozzá. Ha pedig nem, onnét Olaszország, úgymint az mediolanumi ducatust, mely az spanyolé, megkezdheti, Mediolanumot jövendő esztendőben könnyen okkupálhatja, melyből Olaszországnak nagyobb részét elbírhatja, és így nyithat utat magának az spanyol ellen való hadakozásra, mind földön, vízen, melyet eddig egy Császár sem talált fel. Sohul hatalmas császár birodalmában szakadás nem lenne egész a Velenceitengerig, mert mindenütt most is Bosznaország Klisze felől a tengerig vagyon iminnét is, más felől az Velencei-tengerig lenne mindenütt, és csak az egy Dobronik, kit mi Raguzának hívunk, lenne közte, akikkel frigye vagyon ő hatalmasságának. Mediolanum alá az vízi erő is reá érne, mert mindenestől is az tenger [számot kihagyta] magyar mélyföld az várastól. Ha jövendőben arra akarna menni szárazon, hogy pedig hatalmas császár bátorságoson lehetne Grécnek víttatásában. Én mellém csak 30 ezer török 15 ezer tatár kellene, én magam én Bavaria és Passzanya között szállanék táborban, és az Dunát elfoglalnám. Szárazon való minden passzusokat elfoghatnék, tudja jól kegyelmed, hogy sem spanyol, sem olasz, sem egyéb hadak alá egyebütt Ausztriában nem jöhetnek, hanem Passzanyára, mely passzust mihelt okkupálnánk, sohonnét semmi hada Ferdinándnak nem jöhetne. 
Mert Csehországon, Szlésián által ahonnét jöhetnének, lészen Friderikusszal annyi had, hogy onnét senkit által nem bocsátnak, és így sem spanyol, sem Mantuanus, sem Florentinus, sem pápa, sem Moguntinus, Tverendus, Colonenus, Herbipolenus, sem Bavarus, sem Saxo meg nem segíthetnék, mert én az Dunán hidat köttetnék ott fenn, és egész Bavariát azon feljül is sok mélyföldig az ellenségnek országait porra vetetném, az Dunát én bírnám alól, feljül, Bécsnek sem Magyarországról, Stíriáról, Morváról élést bele nem vihetnének. Az magyar, török, tatár kapuja előtt jargalna, és így magát is Ferdinándot talám Bécsben szoríthatnánk. S az éhség miatt magok megmaradásáért traktálnak császárral az békességet, s bizony úgy végezhetnék el valamint mi akarnúk, nem amint ők. Adófi zetővé csinálhatnúk Ferdinándust is. Azonban Grécet elütnénk láb alól. Én császárnak strázsát állanék mindaddig, valamíg Grécet megvehetnénk Isten akaratjával. 
Summa: Így mi is Magyarországot és Fridericus is Csehországot bátorságos és békességes állapatban hozhatnúk, az hadakozásnak véget vethetnénk. Hatalmas császár is kijövetelivel nem csak raboltatna, és nem egy várat venne meg, mint az nagyatyja Egret, hanem egy királságot. És ha hadakozásának véget nem akarna vetni, amint feljebb írám, igen jó occasiója [lehetősége, alkalma] lehet Olaszországnak megkezdésében, ha békélleni akar is, mindenben jó mód lehet. És hogy Lengyelországra való intentum [szándék] is haszontalanul, s azoknak megfenyegetése ne múljék el, az tatár hánnak parancsolna császár, indulna személye szerént száz ezered magával, melléje rendelnének 40 ezer törököt. Az hán menne reá Lengyelországra, és semmi várat ne szállana, hanem ülne le táborban Kamenicnél, együtt az szerdárral, kit melléje rendelnének. Onnét bocsátaná az rablót az országra. Égetné, rablaná rettenetesen az egész nyáron, őszön az országot. Ha az ellenség mezőben reá jönne, az mezőben annyi lengyel, német sánc nélkül harcra nem jöhet, kit Isten segítségéből 40 ezer jó török és százezer tatár igen meg nem ver.95 Ha pedig sáncban ássa magát szokása szerént, úgy az szerdár is az hánnal üljön veszteg együtt, de ne heában, hanem az országot égessék, rabolják rettenetesen. 
Ennek annyi haszna lészen, hogy valamiért császár oda menne, mind azt nagyobb részint végben vihetik várszállás kívül. Amint értem pedig várat hatalmas császár is szállani nem akar, ha szintén reájok megyen is. De ha akarja, ennyi had Kamenicet megszállhatja, és megveheti, mert annak egyéb kerítése nincsen, hanem az nagy árok, melyet Isten teremtett körüle. Csak körülé szálljanak is, hogy ki ne járhassanak belőle, éhhel halnak meg oda be. Ha pedig megsegíti az lengyel – minden felől köröskörül szép sík mezejét hallom lenni – és megvíhatnak az ellenséggel. De én tudom, hogy soha mezőre sánc nélkül szemben való viadalra az ellenség nem jön hatalmas császár és tatár hán hadára. És így oda is semmi dolog el nem múlnék. Az nagy készületet, mellyel hatalmas császárt az lengyelek várják, ki felől ők nagy kevélyen azt tartják, és mondják, hogy semmit hatalmas császártól nem félnek. Csak az tatár hánnal és 40 avagy 50 ezer törökkel tréfálnám meg, ha én ő hatalmasságának volnék. Vennék eszekben hatalmas erejét, azok az hadak ez esztendőben onnét az hadak miatt, kik reájok mennének, ide nem jöhetnének, mi reánk. 
Mert ha ide indulnának is, de Kamenictől csak Bécsig 70 napnak előtte el nem jönnének. De hatalmas császár hadára ugyan nem mehetnének, mert Szlézián, Morván, avagy Magyarországon kellene a Dunáig is mennijek. A Dunán pedig által sohult nem mehetnének, hanem a bécsi hídon, de azt én idején megégetném, és hiszem, mi rajtunk kellene annak az segítségnek által menni. Előbbször, ki ha 20 avagy 30 ezer lehetne is, Isten akaratjából azzal bírnánk. Ha mindenestől megindulna pedig az had, mely hatalmas császár ellen készíttetett, az császár hada is együtt az tatár hánnal utána indulna, és valahol mezőben kaphatna valóban meg abarolhatnák. De ez nem lészen, attól félni nem szükség, soha az lengyel az ő országát el nem hagyja másért. Tatárt hatalmas császárral 30 ezret kellene hozni, csak nem többet, kinek fele én velem lehetne. Azokkal Bavarián feljül is az Renusig raboltathatunk, melyek [mellé] rendelvén jó tíz ezer magyart és tíz ezer törököt. Nekem ebben ezek tetszenének. 
Hogy sok hosszú diskurzu[so]mat megrövidítsem, ha hatalmas császár el jő Gréc alá, mivel ím én tanácsolom ő hatalmasságát, erre én is fejemet kötöm bele és melléje, hogy ha Isten csudálatosan megverni bennünket nem akar, és szómat fogadják, bizony heában nem jár ő hatalmassága, hanem Grécet megvehetjük, és az egy helnek megvételével egy királyságot veszünk meg. Éppen az Velencei tenger lészen az határ. Ha véghez nem vihetjük, bátor megölessen ő hatalmassága. De ha azt akarja ő hatalmassága, hogy semmi ellensége innét ne legyen, ehhez csak két kiválképpen való dolog kévántatik: Hogy Magyarországnak igen szép erős hitlevelet küldjön fő úr ember követétől, hogy az magyar koronához valamit most miképpen bírnak, abban semmit sem hatalommal, sem másképpen el nem vészen, hanem minden határival úgy engedi bírni, amint mostan bíratik. Sem várak vételével, sem hódoltatással az határt beljebb nem veszik. Azonképpen Horvát- és Tótországokat, ha meghajolnak mi hozzánk, minden törvényekben, rendtartásokban, szabadságokban, hitekben, vallásokban minden rendeket megtart, alatta valóival is megtartatja, ellenségink ellen valamikor kévánjuk, elegendőképpen megsegít. Az országot adófi zetésre soha nem kénszeríti, azonképpen kévántatik az konföderátus országokat is assecuralni [hitlevéllel biztosítani], és azt idején elől én hozzám elhozni, melyet közölhessünk az országokkal, mert ha ez nem lenne, soha el nem hinnék, hogy nem ő ellenek jő hatalmas császár, és úgy félő, hogy mindenestől Ferdinánd mellé állanak féltekben. 
De ha az hitlevél megleszen, megbiztathatjuk, és örvendetesen jó kedvvel szolgálnak hatalmas császárnak.   Másik [2o] ez kévántatik, hogy mihelt Kanizsához érkeznek az hadak, az magyarországi, tót- és horvátországi határokban semmi károkat ne engedjenek tenni, hanem csausokat rendeljen a fővezér őnagysága, akik mellé én is emberimet rendelem, és az határokban való várasokban, várakban egy-egy csausnak kelletnék lenni az én embereimmel, akik az ország határit rablástól ótalmazzák. Szulimán császár János királyt együtt az magyarokkal így kapcsolta, hajtotta volt magához régen, s azolta Erdél nyugszik az ő hatalmassága szárnya alatt. Ha ő hatalmassága is ezt cselekedné, így vonhatnánk és kapcsolhatnánk, édesíthetnénk sok országokat ő hatalmassága mellé, és így szép engedelmességgel frigy csenálásokkal lassan lassan az egész Európát magához kapcsolhatná hatalmas császár. Így mi is, úgy tetszik magyarok sokat szolgálhatunk ő hatalmasságának és hatalmas császár is segíthetne nekünk, s így lenne kölcsön az egymásnak való segítségadás. Ha pedig az én diskurzusom nem fog tetszeni, kegyelmed solicitálja [szorgalmazza] hatalmas császárt és fővezért, ide nem tíz, húsz, hanem ad minus [legkevesebb] 30 ezer törököt és 15 ezer tatárt bocsásson mindjárt, melynek az 6000 legyen gyalog. Magam személye mellé jó válogatott ezer jancsárt, így sokat szolgálhatunk az hatalmasságának, amint megírtam a derék levelemben. 
Mert mind Magyarországot, és az föderált országokat megótalmazhatjuk az ellenség ellen, ő hatalmassága jó akaratjában maraszthatjuk és sok szép honoráriumokat praestalnak [megadják], az ő hatalmassága magyarországi birodalma is békességesen maradhatnak minden ellenség ellen, lengyel ellen való szándékát ő hatalmassága végbe viheti. De ha ez nem lészen, és az ellenség győzedelmet vészen rajtuk, annak nem én leszek oka, hanem az Fényes Porta lészen minden veszedelmünknek, mert mi mostan némettel megbékélhettünk volna, de az ő hatalmasságának tött ígéretünknek akarván urai lenni, inkább akartuk gyalázatos veszedelmet ideig szenvedni, hogy sem mi ő hatalmasságnak vétenénk. Az lengyel állapotot ami illeti, arról én sokat gondolkodtam, de ily hértelen sem az svéciai királlyal, sem az Friderikusz öccsével nem traktálhattunk. Szegény Raczivil pedig megholt étetés miatt. Én magam pedig ennyi felé nem szakadhatok, mert ilyen erős ellenséggel lévén dolgunk, az országra nagy serénséggel való gondviselés kívántatik, mind azáltal keresek módot benne, hogy elkezdjem és exploráljam [kikémleljem] elméjeket némely nagyuraknak és nemességnek, királyokat meg vetnék-e nem-e? Én nem kételkedem semmit benne, hogy ha az nagy ellenséget és hatalmas erőt országokban látják lenni, igyen nagy scissiot [szakadást] csinálhatunk köztök, mert bizonyos dolog, hogy most is igen sokan szidalmazzák, átkozzák királyokat, hogy ő miatta pusztul országok. 
Főképpen az Moldovában való harcokon, hogy anni sok úr és nemesség elveszett. Siratják és szánják attyokfi ait, sztároszta Pniczki, ki most krakkaj castellanus, nagy ellensége királnak, én hozzám jól viseli magát. Elkezdem mindjárt és valamit effi ciálhatok [megcselekedhetek], tudósítom mindenekről kegyelmed által mind az vezért, s mind Cornelius Haga uramat. Ezeket akaránk kegyelmednek megírnunk, ad partem [részint] mely dolgok hogy eltemetve legyenek kegyelmednél, mégis Istenre, lelke idvességére kénszerítem kegyelmedet. Minemű rezolúciót [döntést] vehet erről az én diskurzusomról kegyelmed, engemet sietséggel informáljon bizonyoson felőle, postámat ne késlelje, expediálja sietve hozzám. Az békességet, amint megírtam, hogy traktáltam az mai napig in eum fi nem [avégre], hogy az üdőt magamnak megnyerhettem volna, hatalmas császár segítsége és Friderikusz is amíg elérkeznek, addig az ország lehetne immunis az ellenségnek kegyetlenségétől, mellyet végben is vihettem volna, usque ad ultimum diem Junii [június utolsó napjáig] az ország rezignációját [beleegyezését] deferálni [engedni] ígérték vala, és addig az direkció én kezemben lött volna engedtetve. 
De az Szécsy árultatás, mely palatínus tanácsából lött bizonyoson, hogy ez kicsiny eredetet véve magának, Fileket elpártoltatta, arra képest a német immár mostan különben nem akarja, hanem hogy Pozsonban a koronát visszavigyék, és együtt az várossal resignáljam [átadjam] Sopront, Szombatot, Újvárat. Az többit kezemnél hagyják ad ultimum Junii [június végéig], melyre semmiképpen én sem mehetek, és úgy frustra laboravimus [hiába munkálkodtunk] noha eddig is sok harcaink voltanak, de annál inkább lesznek, immár azért én Kassára megyek, az koronát Ecsedben küldöm, ám járkáljon széllel az országban. Ezt a várat 4000 emberrel muniálom [megerősítem], generális uram benne marad, és fogadja megtartani Lévát, Nógrádot, Nitrát, s a többit is muniálom, és magam vigyázva készülök, mihelt az segítség elérkezik, azontól szép hadakkal indulok én is. Kegyelmed ezeket értvén maturáljon [siettessen] minden expedíciókat. Az pártosokat az Úr Isten talán csak ma is megszégyeníti, de Széchy Muránban hallgat. 
Datum in Nova Arce110 11.111 Aprilis 1621. Kegyelmed ezeket el ne hallgassa, proponálja Gürcsi apánknak először, az kapi agának is, de először Gürcsinek és az fővezérnek, s ha kévántatik az muftinak, hodzsának, Halil pasának. 
Címzés: Generoso Johanni Rimay Legato nostro ad Fulgidissimam Portam Ottomanicam et Fideli sincere nobis dilecto. 

Bethlen eredetileg 1619-es haditerve, melyet követének, Rimay Jánosnak 1621-ben adott írásba követutasításként, eredetiben fennmaradt és Tunyogi Csapó József történetbúvár, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja gyűjteményébe került, ma az Országos Levéltárban található meg. Tunyogi lényegében Bethlen összes fennmaradt követutasítását kiadta az Erdélyi Történelmi Adatokban, az 1830-as, 40-es évek során. KIVÉVE EZT AZ EGYET. A követutasítást elsőként közlő Papp Sándor feltételezi, hogy a kihagyás oka az, hogy Tunyogi "nem akart további tápot adni" a Bethlen kapcsán amúgy is állandóan jelen levő "törökösség" vádjához. Ezzel azonban Tunyogi épp azt a fajta, a tények helyett mesékre, poltikai propagandára támaszkodó történelemhamisítást követte el, illetve ilyenhez asszisztált, melynek elkerülése végett javasolta az Akadémiának Bethlen okiratait is kiadni:
Előszó. Az Évkönyvek Történeti hiteles bizonyítások nélkül az Aggkor regényeivé ajjasodnak, a bizonyítások azok, melyek valóságai lesznek: ez okból kívánok egynéhány adatokat írásának eredeti módjával közleni. Kolozsvár januárius 1sején 1834be. Tunyogi József mtk. Törvénytanító, Táblabíró és a Magyar Tudós Társaság levelező tagja.” 
Derék történetbúvárunk hiteles bizonyítás iránti dicséretes igénye megbicsaklott, amikor a nagy Prot-kur Szent, Bethlen kultuszát egy az egyben aláásó iratot eldugta a nyilvánosság elől. Talán csak nem merte vállalni a prot-kur propagandisták várható támadásait.  Becsületére válik, hogy legalább az eredetit nem tüntette el.


Európa ballibsi gyújtogatói, akik az iszlámot hívták be a keresztény civilizáció ellen, a 17. század elején a Németalföldnek még csak az északi tartományait tudták elragadni, az általuk a Gonosz táborába sorolt Habsburgok és a spanyol nép a katolikus déli tartományokat akkor még sikerrel védték meg tőlük. Azóta odavesztek azok is, ma már Brüsszel is a Keresztény Európa ellen az iszlámmal szövetkező felforgatók fellegvára...

16 megjegyzés:

Névtelen írta...

Elnézést kérek, ha rosszul tudom: Szob a trianoni gúnyhatáron belül van, s ott nincs Sobieski-emlékmű. Van viszont Párkányban, a határ túloldalán.
Egyébként érdekes történelmi dokumentum került itt napvilágra, de én nem lepődtem meg rajta.
Abban nem vagyok biztos, hogy a német tartományok lettek volna az Oszmán Birodalom elsődleges célpontjai, sokkal inkább Róma, azaz a Katolikus Egyház megesemmisítésének terve hajtotta a törököt és ezzel szövetségesre talált a protestánban.
Tihamérffy

Bobkó Csaba írta...

Köszönöm, kevertem a két szomszédvárat, talánSZOB-ieszki miatt! :-) Az idézett holland-marranó-iszlám elvi szövetség jól jelzi, hogy a pápaság és annak támaszát jelentő német-római császár voltak a rózsakeresztes összeesküvők megsemmisítendő célpontjai.

Névtelen írta...

Szeptember 12: Mária szentséges neve. Mária neve szent név, amelytől reszketnie kell a pokolnak. Emlékezetünkbe hozza a Boldogságos Szűz életét és magasztos hivatását és növeli bizalmunkat hatalmas közbenjárásában. Az ünnep eredetét Spanyolországból nyerte és kezdetben Mária születése utáni 14. napon ünnepelték, tehát szeptember 22-én. XI. Ince pápa az egész Egyházban elrendelte hálaünnepül Szobieszki Jánosnak Bécs kapui előtt, a török fölött 1683. szeptember 12-én vívott győzelmének emlékére.
/Szunyogh Misszále/

/fortesinfide/

Névtelen írta...

MTA, Habsburg-pártiság:

http://valasz.hu/itthon/trianon-16-szazadi-gyokerei-kutatasok-igazoljak-amit-sokan-csak-sejtettek-115154

Bobkó Csaba írta...

Pálffy a kedvencem! :-) Viszont itt mégis láthatóan óvatos duhajként rohamoz, még nem bőjik elő teljesen a polkorrektség pajzsa elől, csak félig. Az én pontjaim: 1. pont: egyetértek. A HAbsburgok alatt a Magyar Királyság fennmaradt és később területileg helyreállt, etnikailag nem, de ez nem az ő bűnük, hanem magyar törökös lázadóké. 2.: Azért nem igaz, mert csak a Magyar Királyság volt a kereszténység védőbástyája, Habsburg vezetéssel, de nem a magyarság, mert a magyarság gyakran ugyanakkora része erdélyi és kuruc protestáns elit vezetése alatt a török vazallusaként támadta a keresztény Európát, elsősorban a keresztény magyar Királyságot és aktívan részt vett saját etnikuma kiirtásában. 3. pont: első mondatával egyetértek, de még nem merte kimondani: A fejedelemség megítélése abszolút negatív! 4.: Csak részben igaz, a magyar középhatalom lényegében helyreállt a nagyobb Habsburg-monarchia keretében, a magyar etnikum visszaszorulása önmagában még nem okozott volna Trianont, ha a prot-kur tábor utódai száz évvel a török kiűzése után nem indítják útjára Európában a nacionalista nemzeteszme-projektet. Mely egy súlyosan keresztényelllenes eszme, a Választott Nép-modell átvétele. Egyenes folytatásaként a Reformáció Ószövetség-centrikusságának.

Pálffy nemcsak a hamis történelemkép legendáit cáfoló alapkutatásokat folytat, hanem láthatóan elszánt abban, hogy a tudományos eredményeket át kell vinni a köztudatba is! Hajrá Pállfy Géza! :-)

Bobkó Csaba írta...

Az eredeti beszélgetés még jobb: http://mta.hu/tudomany_hirei/trianon-16-szazadi-gyokerei-egy-elkerulhetetlen-vereseg-kovetkezmenyei-136793/

Névtelen írta...

Én, meg Jurisics Miklós féle 1532 körüli 600 parasztkatonámmal visszatartottam volna a Többszörös túlerőt. Ha tudtuk volna, milyen következményei lesznek: Elengedtem volna Kőszegnél a muzulmánokat. Bécset elfoglalva szarba lettek volna azeurópaiak. Mi Magyarok is változékony vallásúak vagyunk.

Bobkó Csaba írta...

Ez a protestáns névjegy. A magyar állam szempontjából nem volt két pogány, nem volt mindegy, hogy ki uralkodik az ország felett. A Habsburg-házi uralkodók fenntartották a magyar állam ialakult alkotmányát, rendi önkormányzatát, a Szentkoron
val koronáztatták magukat és végül ilyen alapokon egyesítették újra az országot. A török hódoltságban Erdélyt beleértve ez nem így volt. Ők voltak az egyetlen pogány, az egyetlen hódító. Tehát a magyar állam fennmaradása érdekében ellen kellett állni a töröknek. Változékony vallás alatt nyilván a gonosztikus reformáció jelenlétét érted, de az az emberiségnek egy csapás.

Névtelen írta...

Ezt érdemes megnézni! Tömény torzítás, keresztényellenes, protestáns, kuruc, pogány, stb., szóval minden benne van, nagyon rafinált módon. Úgy hazudik, hogy közben igazat mond, a néző-/origo-pontot folyamatosan ide-oda helyezgetve, apró, de fontos tényeket elhallgatva:

https://www.youtube.com/watch?v=eASKtWO1NHc

Ha a nemzetinek nevezett médiában ez megy, akkor nem is csoda, hogy 100 magyarból a tisztán, reálisan látók aránya a nullával konvergál...
Tihamérffy

Bobkó Csaba írta...

Jellemző. Cey-Bert (?) egy szélhámos. Szaniszló meg elég dilis.

IlluminátusHánter írta...

A Habsburgok meg is köszönték a lengyeleknek életmentő rohamukat. Tevékenyen részt vettek Lengyelország felosztásában. De gondolom ők csak megvédték szegény lengyeleket a gonosz oroszoktól és németektől... várjunk csal... hiszen a Habsburgok is németek... Áh mindegy. A mai esti mesém is megvan.

IlluminátusHánter írta...

Ezt a hazugság cunaimt amit összehordasz félő, hogy te el is hiszed.

Bobkó Csaba írta...

Jöhetne már egy értelmes ellenző is... :-)

Névtelen írta...

A régi és az új romboló erők szövetségét mutatja a PROTESTÁNS FEMINIZMUS térhódítása.

Egyes lutheránus és kálvinista szervezetek nyílt genderpropagandát hirdetnek, mellesleg a pogány istennő kultuszát hirdetik.

A protestáns feminizmus üde színfoltja Laborczi Dóra, a hazai evangélikus egyház sajtófelelőse, aki (micsoda véletlen!) Laborczi Géza SZDSZ-es országgyűlési képviselő és evangélikus lelkész lánya. Nincsenek véletlenek... Ahogy az sem véletlen, hogy számos hazai lutheránus az iszlamizáció melett érvel!

Az megvan, hogy Merkel is evanélikus lelkész lánya?



Bobkó Csaba írta...

Sajnos ez a feminista álteológia létezik katolikus kiadásban is.

Névtelen írta...

Az ellenérvekből is sokat tanulok, és korrekcióra késztetnek. De ez jó dolog. Itt van ez a videó:

46:30-50:00

https://www.youtube.com/watch?v=c7ecIrGCsU8&t

A nyilatkozó párhuzamot lát az 1690 körüli, és 1990 utáni birtokelosztásban. Egyrészt az első évszámai nem túl pontosak, másrészt eszembe jut, hogy én is ilyen összeesküvést látok az 1517-1717-1917 számokban, szóval ha az ő érve nem igaz, akkor igyekszem én se túlmisztifikálni az összeesküvős évszámsoromat. Másrészt azt nem tette hozzá, hogy 1707-re még közel sem lett felszabadítva az ország, de amikor folytatódott, a katolikus háttérhatalom (akkor még nem zsidó volt se XIV. Lajos, se Rákóczi, hát ez van...) is bevetette a démonikus erőit. Ezt a videósorozatot meg akarom régóta nézni, de mindig elfelejtem, viszont mostantól fenntartásokkal fogom kezelni.
Persze azt is el tudom képzelni, hogy 1990-ben tényleg figyelték az 1690-es számot, bár azzal nem toldották meg, hogy az ország területét is visszaállították volna. :)

FL